A SZEXUÁLPEDAGÓGIA


1. Általános alapelvek

A boldogság utáni vágy minden ember alapvető igénye. A szexualitás nagy boldogság forrásává válhat – de nem ritkán pont a boldogtalanság forrásává lesz. Ezért nélkülözhetetlen az öntudatos, érett és felelősségteljes szexuális viselkedésre való nevelés mind sajátmagunk, mind mások vonatkozásában. A fiatalok nagy többsége számára alapvetően a boldog életről alkotott elképzelésükhöz tartozik a férfi és nő közötti tartós kapcsolat és saját gyermek is. Ebben a vágyukban az ifjúság megerősítésre szorul, még akkor is, ha adott esetben a jelenlegi családi életkörülményeik ettől eltérnek (mozaik családok, válási helyzetek, az egyik szülő egyedül neveli őket, stb.). A fiataloknak alkalmassá kell válniuk arra, hogy férjként vagy feleségként értelmes és teljes életet tudjanak élni, és képesek legyenek önálló döntéseket meghozni a jövőjüket illetően. Figyelembe kell venni, hogy az ember a szexualitásával a lét meghatározott rendjéhez van kötve. Vannak olyan életre vonatkozó törvények és tapasztalatok, amelyek minden emberre egyformán vonatkoznak, és mindenki számára nyilvánvalóvá és ismertté válnak. Ezeket nem lehet egyszerűen akarattal megváltoztatni, ezek a kultúrákon és a vallásokon is átnyúlnak és objektíven hatnak.

A szexualitás az egész embert érinti. Fizikai, emocionális, kognitív, szociális, kulturális és spirituális dimenziója van. A szexuális fejlődés a személyiség identitás fejlődésének a része, és lényeges eleme az ember kapcsolatteremtő képességének kialakulásának. Az állatokkal ellentétben az emberi szexualitást nem alacsonyítható le az ösztönök szintjére és azok kielégítésének a következményeire. Mint az ember személyiségét formáló életerő egyszerre jelent adományt és feladatot is, mert a szexuális viselkedés következménye és gyakorlása egyben felelősséget is jelent. Az ember egész személyisége kifejeződik a szexualitásában. Mint nem verbális kommunikáció ugyanakkor zavaróvá és félreérthetővé is válhat. A boldog élethez meg kell tanulni a szeretetnek a szexualitásra vonatkozó testbeszédét, figyelembe kell venni annak a törvényszerűségeit.

Fontos, hogy a gyerekek és a fiatalok számára először pozitív és teljes körű képet közvetítsünk, s így a szexualitáshoz való viszonyulásuk természetesen és félelemmentesen fejlődhessen. A szexualitást olyan elementáris életerőként kell értelmezniük, amelyet el kell fogadnunk. De ugyanakkor fel kell világosítani a gyerekeket és a fiatalokat a szexualitás körébe tartozó veszélyekről is.

Fontos fejlesztési feladatot jelent a felnövekvő nemzedék számára a szexualitás beépítése az egész személyiségükbe, a társadalmi és kulturális környezet figyelembe vételével. Ha ez sikerül, ezáltal fontos alapot teremtünk a saját magukkal és másokkal való figyelmes bánásmód szempontjából. Ezért szükséges a gyermekek és a fiatalok számára olyan nevelés és elvárás, amelyet a teljes személyiségük fejlesztésénél figyelembe vesznek. Ha szexuális nevelésnél tisztán technikai, ill. biológiai felvilágosításra szorítkozunk, az csupán rövid ideig hat.

Mivel a szexuális fejlődés (pozitív) alakítására van szükség, a szülők elsődleges joga és kötelezettsége a szexuális nevelés. Az egészséges szexuális fejlődés legfontosabb tanulási terepe a család. Az iskolának az a feladata, hogy támogassa a szülőket a nevelés területén ebben a felelősségükben.